Rólunk – Magyar borszakírók köre

A Magyar Borszakírók Köre

Ki a borszakíró?

Akinek a témája a szenvedélye, azaz ért is hozzá, többek között azért, mert (vagy/és) rendelkezik szakmai, például szőlészeti-borászati végzettséggel, ilyen családi háttérrel, kapcsolati hálóval, borágazati múlttal, széles kóstolási vagy üzleti tapasztalattal, világlátással. Ahány borszakíró, annyiféle háttér és motiváció, az azonban közös pont, hogy a szakíró rendszeresen beszámol a magyar borkultúrát meghatározó történésekről, lelkiismeretesen elemzi a magyar bor mindenkori helyzetét, legyen az épp jó vagy kevésbé rózsás. Anyagainak műfaja ugyanolyan széles, mint bármely más újságíróé: a szigorú értelemben vett, már-már akadémiai szinten űzött borkritika mellett ott a vidéki Magyarország legélhetőbb részeit, a magyar borvidékeket bemutató riport, vagy épp a sajtóbeli mélyfúrás egyik fő eszköze, az interjú is, mindezt írásban, videóban vagy hangban. Nem minden esetben, de a borszakíró többnyire tagja a Magyar Borszakírók Körének.

Mi a borszakírás?

Amikor nem pár odavetett, politikai-gazdasági érdekektől, divatoktól vagy legrosszabb esetben tudatlanságtól felfűtött jelzővel intéznek el szőlőtermesztésről, borászatról, magukról a borokról, vagy az ahhoz szorosabban-lazábban kapcsolódó témákról (a hordókészítéstől a nemzeti bormarketingen át a turizmusig) szóló diskurzusokat a sajtóban, hanem das Ding an sich, azaz a dolgot őt magát nézik. Luxusnak tűnhet ugyan, holott rendkívül fontos szűrő és szelep: túl rövid az élet ahhoz, hogy rossz borokat igyunk.

Miért jó, ha borszakíró ír a borról, nem egy laikus?

Ugyan a magyar borok romló piaci pozícióinak jót tehet minden egyes laikus cikk is, a borszakírótól az olvasó rendre többet és jobbat kap. Mivel ért ahhoz, amiről beszámol, képes azt érthetően elmagyarázni és elhelyezni az országban, akár a régióban, a világban. Jelezve esetleges szubjektivitását behozhatja ugyan saját ízlését és világlátását az anyagába, de törekszik az objektív, szakmai kritériumok mentén történő ítéletalkotásra a borok terén is, és a kulturált alkoholfogyasztás mellett száll síkra.

Mi a borszakírás haszna, termel ez GDP-t?

Miért, a politikarovat termel? Viccen kívül: a borszakírók cikkei mellett megjelenő esetleges reklámok, az anyagokért kapott fizetés vagy honorárium utáni adó-, járulék és később áfabevétel, vagy épp a borkereskedések és pincészetek megugró eladásai jelentette gazdasági haszonnál fontosabb a társadalmi haszon. A borszakíró orientálja és valamennyire edukálja is a fogyasztót, megismertetve vele az újat, a jót, a mást: az tudatosabban vásárolhat, nyúlhat magasabb árfekvésű, jobb minőségű, környezettudatosan készített vagy eltérő stílusú borokhoz is, szélesítve saját, majd baráti társasága, családja borral kapcsolatos ízlését, ismereteit, a hétköznapokban is éltetve a magyar borkultúrát.

Hogyan néz ki egy borszakíró átlagos munkanapja?

Mint bármely más újságíróé: ha szerkesztőségben dolgozik, értekezleten vesz részt, ha nem, ezt megspórolja, de amúgy ugyanúgy helyszíni riportokat készít a pincészetekben vagy borfesztiválokon, kóstolókra jár. Ezeken amellett, hogy beszélget és kapcsolatokat épít, hogy az olvasóit el tudja látni a legújabb és leghitelesebb információkkal, rengeteg jegyzetel a kóstolt, majd sokszor kiköpött borokról, hogy a legjobb bortippeket se tartsa magában

Miért higgyek a borszakíróknak, ha egyszer mindenkinek más az ízlése?

Hozunk erre egy példát, rögtön a sok helyütt modorosnak tartott borleírások védelmében. Azt, hogy egy bor ízlik vagy nem, természetesen mindenki el tudja dönteni. Ez valóban szubjektív, és így, önmagában leírva pont ezért kevés, érdemi információt ez a megállapítás nem közöl (hacsak nem stíluselemként használja a szerző). Ahhoz viszont, hogy le lehessen írni, hogy amellett, hogy finom-e egy bor, az mitől finom vagy épp ellenkezőleg, már széles kóstolási tapasztalat és rutin kell annak érdekében, hogy ki lehessen érezni a jellemző íz- és illatjegyeket. Hiszen hiába írja valaki általánosságban egy mellesleg pomelós-grapefruitos hatásokkal operáló borról, hogy az jó. Aki utálja a citrusokat, nem fogja szeretni: a borszakíró éppen ezért olyan borleírást ad, amiben objektívan és tényszerűen szerepelni fog, hogy az adott bort a citrusok dominálják, ezt akár részletezve is.

Milyen a borszakírás ideális médiakörnyezete?

Egy olyan országban, amely magát egyedülálló borkulturális örökség hordozójának, hovatovább boros nemzetnek tekinti, alapvető lenne, hogy minden napilapnak és vezető hírportálnak, televíziónak, rádiónak legyen állandó borrovata, és, ezeket felkészült szakemberek, azaz borszakírók jegyeznék. Szerencsések vagyunk, mert Magyarország szomszédságában két ilyen országra is példaként tekinthetünk: Horvátországra és Ausztriára.

Itthon egyelőre nem ez a helyzet. Nem panaszkodunk, de rögzítjük: legtöbbször a borszakírók bekötöttségén, ambícióin, kitartásán és lelkesedésén múlik, hogy a magyar borszakírás léte, a magyar borágazat és borkultúra aktuális hírei, eseményei, vitái egyáltalán eljutnak a fogyasztókhoz vagy épp az ágazati szereplőkhöz, azaz noha vannak kisebb példányszámú szakmai lapok, szűk körökben olvasott blogok, nézett videócsatornák és hallgatott podcastok, a szélesebb közvéleményhez mindez sajnos nem jut el.

Milyen a borászatok és a borszakírók közötti viszony?

Egymás kölcsönös tiszteletén nyugszik, a ritka kivételek pedig inkább erősítik ezt a szabályt. Sok olyan borszakíró van, aki kifejezetten és hangsúlyosan a magyar bor ügyét szolgálja: ők a magyar borászokat megbecsülésük jeleként hajlamosak magasabb piedesztálra emelni. Ez azonban látva a többi európai hagyományos bortermelő országhoz hasonlóan patrióta hazai borfogyasztási szokásokat, az itteni szőlőterületek sajnos csökkenő méretét és a szakma minőség melletti kitartását a jelen gazdasági helyzet ellenére is, több, mint érthető.

Írhatok tanácsért borszakírónak, hogy mit vegyek?

Igen, de sokan maguktól is ajánlanak rengeteg jó bort, hiszen alapvetően ez a munkájuk, amit egyfajta szent hivatásként, kultúrmisszióként is felfognak. Kövesd a neked szimpatikus szakírók lapjait, blogjait, hírlevelét vagy Facebook-oldalát ezekért, és oszd meg másokkal is!

Miért kell kör a borszakíróknak?

A Magyar Borszakírók Körét a néhai dr Kosárka József korábbi diplomata javaslatára alapította meg egy maroknyi borszakíró 2015-ben. Épp azokért a célokért, amelyekről fentebb már írtunk: a szakma összefogása és elismertségének javítása, a borokról írás nyelvének és formavilágának fejlesztése, no meg a tagok képzése.

A budapesti Gundel Étteremben megtartott alakuló gyűlésen megbeszéltük a célokat és a Kör működését, amelyek azóta is nagyjából változatlanok. A Magyar Borszakírók Köre nyitott szervezet, így ha egy borszakíró szeretne tag lenni, akár egy egyszerű emailben (motivációs levéllel és szakmai önéletrajzzal) elég kérelmezni a tagságot az elnökség felé, felvételét pedig a már bent lévő tagok szavazzák meg egyszerű többséggel.

A Magyar Borszakírók Körét a legtöbben talán egy borversenyről ismerik, hiszen 2016 óta szervezzük a Magyar Bor Nagydíjat, amely egy többfordulós megmérettetés, amelynek eredménye a Super 12 fehér és vörös borsor. A kétszer 12 bor vakkóstolásával választják ki a tagok a Magyar Bor Nagydíjat fehér és vörös kategóriában.

2022-től az alapító elnök, dr. Kosárka József tiszteletére a róla elnevezett Emlékdíjat is odaítéljük a verseny keretében egy borászatnak – mégpedig annak, amely a tagoktól az adott év versenye során a legtöbb szavazatot kapta.